Nem pénzért szül a nő

Azért zuhannak a születésszámok már évtizedek óta, a korábbi kormányok alatt is, mert egyik oldal sem képes felfogni:
nem a pénztámogatások, hanem a munka és a család lehetőségeinek rugalmas összehangolása határozza meg, szülnek-e a nők.

Kivételt ez alól éppenséggel azok a brutális lépések képeztek, mint a gyed elvétele, hiszen az valóban drámai csökkenést hozott. A munkahelyre visszatérő anyák jelentős járulékkedvezménye – ellenkező, pozitív előjellel – is ilyen lehetne.

De ettől eltekintve évtizedek óta hiába mondják a szakemberek, hogy elsősorban nem a pénzzel, hanem azzal lehet több gyerek megszületését elérni, ha az anyának nem jelent emberfeletti nehézséget a gyerek 1-2 éves korában visszamenni és rugalmas vagy megfizetett (támogatással kiegészített) részmunkaidőben dolgoznia, miközben gyermekét szintén rugalmas és megfizethető nappali ellátásban tudja elhelyezni.

A családi napközik megoldást jelentenek, ahol van munkahely.

Nem volt jobb az az ötlet sem, ami úgy rövidítette le a gyes idejét (amúgy helyesen, hiszen minél tovább ül otthon az anyuka, annál jobban elveszíti munkaerő-piaci alkalmasságát), hogy nem tett semmit a munkahelyek rugalmasítása és a gyerekelhelyezés terén.

A most szivárgó demográfiai program is egyfolytában a pénz körül forog: érthetetlen,miért pont az első és a harmadik gyerekre koncentrál, amikor évek óta hangsúlyozzuk: a második gyerekért küzdünk! Az elsőt még csak-csak megszülik a nők, hiszen ez az élet rendje. De amikor szembesülnek azzal, hogy micsoda képtelenség már egy gyerek mellett is normálisan dolgozni, akkor azt mondják, köszönöm szépen, ezt így nem. Ezért nem a kelengyepénzt kell megduplázni, hanem vissza kell állítani a munkahelyi védelmet, amit elvett az új munka törvénykönyve: nem évekre, hanem a személyre vonatkozóan. Ne azért ne lehessen kirúgni,mert X éves a gyereke, hanem azért, mert ő ugyanaz a személy, mint szülés előtt! Attól, hogy szült, nem hülyült el, nyilvánvaló diszkrimináció nem visszavenni, pedig ma ez történik a kismamák felével!

Amíg nem képes megérteni egyik kormány sem, hogyan éreznek, min mennek keresztül, hogyan gondolkodnak a nők a gyerek és a munka kettős szorításáról, addig nem lesz képes egyik kormány sem kitörni a demográfiai csapdából.

Ezért kell több nő a döntéshozatalba, mert bár az ember azt hinné, képes lehet egy férfi is mindezt felfogni, úgy tűnik, mégsem.

* A szerző országgyűlési képviselő, független.

Népszabadság 2013 július 1.-i cikkből kivonat