Hazai Árut Hazai Piacra

Gondolatok a MÜE Divat és Stílus Szekciójának beszélgetéséből.


A KKV szektor vállalkozói és alkalmazottai teszik ki a Magyarországon foglalkoztatottaknak több mint 95 %-át. A Textil és Ruházati Ipar vállalkozói a KKV szektorhoz tartoznak. Úgy véljük, hogy az ágazatunkban felmerült gondok nagy része általánosítható és a többi gazdasági szektor fejlődését is akadályozzák.


A Magyar Üzletasszonyok Egyesületének tagjai és vendégei, a
hazai gyártók Bella Mode, NOE, Primera cégek házi Divatbemutatóját követően kerekasztal beszélgetésen vettek részt.

A MÜE Divat és Stílus szekció tagjainak véleményéből készültek az itt olvasható megállapítások és következtetések.

Beszélgető partnereink voltak:
Vasné Lányi Anikó Akropolisz Textil Nagykereskedés tulajdonosa, a MÜE DéS szekciójának vezetője,
Horváth Dezső Helitex gyermek és bébi ruha készítő cég vezetője,
Hannauerné Szabó Anna Innowear munkaruházat gyártó kft vezetője, a VOSz textilszekció vezetője és a TMTE elnökségi tagja,
Benczik Judit Modell Divat Iskola igazgatóhelyettese,
dr. Laczkó Zsuzsa, a MÜE kisvállalkozói továbbképzés szekciójának vezetője,
aki KKV oktatási szakértő és
Kamarás Györgyi a Merci divatáru és kereskedelmi szoftver kft ügyvezetője,
a MÜE elnöke

A hazai árut hazai piacra gondolatkörben két kérdésről volt szó.

1. Miért szorulnak ki a hazai vállalkozások a hazai piacról?
2. Hogyan segíthetjük a magyar termékeket a piacra?

A vásárlások jelentős csökkenése miatt a kiskereskedők tömegesen zárják be üzleteiket. Az értékesítés visszaesése egyaránt érinti szerte az országban a plázákban és az azon kívüli önálló boltok kereskedőit is. Üresen kongó üzletek, kiüresedő belvárosi kirakatok az utcákon jelzik, hogy baj van.
Jószerével csak a multinacionális üzletláncok működnek, a távol-keleten gyártatott olcsó áruikkal. A hazai készítők beszállítóként, csak ritkán és teljesen kiszolgáltatottan, hátrányos kondíciókat vállalva lehetnek partnereik.

Magyar üzletláncok hiányában a multik uralják a piacot.
Az önálló kis üzletek egyre gyorsuló tempóban szűnnek meg és a hazai gyártóknak nincs hová készíteniük termékeiket.

A piac a gazdaságosabban működtethető, koncentráltabb sok üzlettel rendelkező hálózatoknak kedvez.

• Ha nincs eladás minek gyártani?

• Mi lehet a megoldás?

A gyártóknak és kereskedőknek fel kell ismerniük, hogy egymásra vannak utalva.

Keresni kell a hatékonyabb értékesítés lehetőségét.

• Összehangolt marketinggel és reklámokkal közösen megjelenni a piacon.
• Informatikai rendszerbe kell szervezni a kis és nagykereskedőket és a gyártókat is.
• Uniós pályázatokkal magyar üzlethálózat fejlesztéséhez támogatást szerezni.
• Magyar termékekre közös magyar védjegy létrehozása, hogy segítsük a tájékozódásban a hazai vásárlókat.
• Több lehetőséget adni az iskoláknak, a magyar kreatívoknak, az új technológiák használatának.
• Közösen lobbizni a hazai gazdasági környezet ésszerű átalakítása érdekében.

Az Új Széchenyi Terv sajnos nem tesz említést az ágazatról, mintha leírták volna a textil és ruházati ipart.

A textil és ruházati ipar kb. 50 ezer embert foglalkoztat, többségében nőket.
100 ezer ember is dolgozhatna a főként hátrányos helyzetű térségekben, ahol nagy a munkanélküliség és a szakképzettség sem túl magas. A többnyire családi vállalkozásokként  működő varrodák és a bedolgozói rendszer  minimális beruházást igényelnek.
Több adó folyna be a költségvetésbe, ha több ember dolgozhatna és kevesebb állami önkormányzati kiadással járna, ha szociális támogatások helyett, ez az ágazat a hazai gyártásban és kereskedelemben dolgozó embereket foglalkoztatna.

• Átláthatóan működtethető vállalkozói környezet kialakításával kevesebb szabályozással, korláttal a cégek életképessége növekedne.
• A kereskedők és gyártók együttműködését támogató gazdasági környezet kialakítása szükségszerű annak érdekében, hogy a gazdaság kifehéredhessen. Csak ily módon lesznek képesek kooperálni a jelenleg csak a szürke és feketegazdaságban működtethető vállalkozások.
• Átláthatóbb, egyszerűbb adózási és szabályozási rendszer nélkül a nagy tömegben működő kisebb vállalkozások kettős szorításban vannak.
  
  • Nem képesek alkalmazkodni az állandóan változó és kiszámíthatatlan állami túlszabályozottsághoz ( rengeteg idő és költséges szakértők hiányában ) és 
  • együttműködés hiányában az ennél fontosabb üzleti piaci viszonyok változásaihoz sem.

• Sokat számít, hogy van-e kereskedelem- és városfejlesztési koncepciója egy régiónak. Például Budapestnek nincsen. Ezért akartak a beruházó óhajára további belvárosi plázát építeni.
  A nyugat európai városokban a kiskereskedelem védelme érdekéban, pl.:Bécsben, vagy Londonban nem lehet belvárosi plázát építeni.
• A Távol-keleti gyártás és kereskedelem nagyrészt elkerüli a vám és illeték fizetését, adózást és állami export-támogatást élveznek hazájukban. Mindez óriási versenyelőnyt biztosít számukra.
  Javaslatunk: legalább olyan szigorú követelményeknek feleljenek meg minőségileg és adózásukat tekintve is a külföldi áruk mint, amelyeknek a hazai gyártók és kereskedők áruinak is meg kell itthon felelniük.

Biztató jelek a versenyhelyzet kiegyenlítettebbé alakulásának irányába már láthatóak.

A távol-keleti áruk szállítása Európába, a drágább az üzemanyagárak miatt hosszabb ideig tart és költségesebb, mint korábban.
A távol-keleti vállalkozók állami támogatásának csökkentése is a számunkra kedvezőbb reálisabb áralakítást segítik.

Az Európai Parlament nagy többséggel az Európai Unión kívüli országokból származó áruk kötelező származási megjelölésére szavazott. A parlament tagjai arra voksoltak, hogy az Európai Unión kívüli országokból származó termékeknél – köztük a ruházatnál és a cipőknél is – kötelező megadni a származási országot.


Következtetésünk, hogy a hazai kis- és közepes vállalkozások, vállalkozói környezetének ésszerűsítésével lenne lehetőség a hazai ipar megőrzésére és a  hazai termékek forgalmazására.